Lakberendezési tanácsok

Kislexikon

Blende

A konyhabútor beépítésénél támadt hézagok takarására szolgáló korpusz - vagy frontanyag.

Bútorpánt

Ajtók felvasalására rendkívül sokféle pántot használnak. A legáltalánosabb a csuklós- és a felpánt.

Corian

Műgyanta alapú munkalapok.

Dekorfólia

Forgácslap és MDF lap hordozórétegre felvitt műanyag fólia. Az így elkészített lapokból konyhabútorok korpuszát, illetve frontjait állítják elő.

Deszkabútor

A deszkaalapanyagot és szerkezetet formailag is kifejező, egyszerű, többnyire tömör fenyőfa- bútor.

Fa

A bútorgyártás legfontosabb alapanyaga a tömör vagy valamilyen formában feldolgozott fa. A nyersanyagok, furnérok vagy tömör elemek bükk, tölgy, juhar, nyír, éger, fenyő, kőris, cseresznye vagy diófából készülnek. Ma már a felületkezeléséhez olyan lakkot és kezelőanyagokat használnak, melyek a fa természetességét emelik ki. Selyemfényt kölcsönöz a bútornak, mely az idő múlásával sem változik, nem sárgul. A felületkezelő anyagoknak köszönhetően jól ellenállnak a használatnak. Hátránya azonban, hogy a szagokat magába zárja.

Festés

A forgácslap, MDF vagy fa hordozóréteget, speciális pigmenteket is tartalmazó lakkal vonják be. Több lakkréteget visznek a felületre. Az elképzelhető összes színben készülhetnek festett bútorok, fényes vagy matt felülettel. Ellenállóak, tökéletesen megállják a helyüket a konyhában. Előnye, hogy tökéletesen ellenáll a háztartásban használatos savaknak és

lúgoknak.

Festett bútor

A furnírozott technikánál egyszerűbb módon, tömörfa technikával készült bútor külső felületeit lehet egyszerűen olajmázolni, nitro vagy poliészter lakkozással bevonni, vagy alapozás után figurális vagy ornamentális díszítő festéssel ellátni. A népművészet minden korból a legszebb példáit mutatja.

Fényzáró

A felső elemek aljára kerülő blende, mely alá világítótest kerül beépítésre. Úgy takarja a világítást, hogy közben nem árnyékolja a munkafelületet, viszont megakadályozza, hogy a fény a szemünkbe világítson.

Fogazás

(Műhelynyelven: cinkelés) Fakötésfajta, két deszkalap végeinek sarokkötése egymásba kapaszkodó nyúlványok és bevágások segítségével. Van egyenes és fecskefarkú, nyílt és takart fogazás.

Fogó

A konyhabútor fogói nem csupán funkcionális jelentőségűek, hanem befolyásolják a konyha külső megjelenését is. Kétfuratú (fogók) és egyfuratú (gombok) formája létezik. Anyaga fém, műanyag, fa vagy üveg, illetve ezek kombinációja lehet.

Forgácslap

A forgácslapot fából és fához hasonló anyagokból (pl. cukornád) állítják elő, melyet feldarabolás, pormentesítés és válogatás után (kevesebb mint 10%) műgyanta enyvvel vegyítenek és nagy nyomás, valamint hő segítségével forgácslappá préselnek. A lapot fóliázott és furnérozott bútorok hordozóanyagaként használják a bútorgyártásban 8-32 mm vastagságban.

Front

A konyhabútorok elölnézeti képe, melybe az ajtólapok, fiók-, mélyfiókelőlapok és blendék

tartoznak.

Fuga

Bútoralkatrészek közötti hézag vagy csupán hézagvonal, az illeszkedési felületek köze.

Furnérozott

Ezek a bútorok nagyon hasonlítanak a fához. A furnér réteg forgácslap vagy MDF lap hordozórétegére kerül, melyet speciális lakkal felületkezelnek. Lehet natúr, vagy egyéb színekben. Előnye a fával szemben, hogy kevésbé vetemedik, ugyanakkor sérülékenyebb is.

Garde-robe (gardrób)

Ruhatár, nagy ruhaszekrény.

Gérelés

Keretlécek sarokkötése 45 fokos illeszkedéssel. Pl. a képkereteken, keret-betétes bútorokon.

Heveder

1. Deszkalapba fecskefark alakban illeszkedő kereszt irányú merevítő léc (hevederkötés).
2. Ülőbútor-párnázat alatt kifeszített, a rugókat tartó heveder.

Intarzia

Különböző színű és fajtájú faanyagokból kifűrészelt és összeillesztett faberakás bútorokon. Ráragasztással és nem bemélyítéssel készül.

Keret-betét

A legfontosabb bútor alapszerkezet, amely a rómaiak óta ismeretes. Szerepe: a faanyagdagadás és zsugorodás következményeinek elhárítása. A késői gótikától használták, ma a sík lapokból készíthető bútorok korában elvesztette jelentőségét.

Kárpitozás

Ülő- és fekvőbútorok egyszerű vagy rugós párnázása és textilanyaggal való bevonása. A reneszánsz korban kezdték készíteni, a késői barokk idején fejlődött a mai fokra.

Konyhai hátfal

A munkalap dekorválasztékával azonos színű díszítő rétegelt lemez, 8 mm-es faforgácslapra préselt bútoripari és belsőépítészeti alapanyag.

Kontrafurnér

Vakfurnér. A bútorlapok belső farétegét lekötő, vastagabb alapfurnér, amelyre a vékony, nemesebb külső színfurnért ragasztják.

Konzolasztal

Nagy falitükör alatti díszes félasztalka.

Korpusz

A konyhabútor teste, mely oldalakból, aljból, tetőből és hátfalból áll.

Kredenc

Pohárszék, ebédlői edényszekrény különféle formaváltozatokban.

Lábazat

A konyhabútor alsó elemsora, általában lábakon áll, kiküszöbölve ezzel az esetleges víz okozta károsodásokat. Az állítható lábak a felszíni egyenlőtlenségeket is ellensúlyozzák. A lábakra pattintott lábazattartó levehető, így az alsó részek is tisztán tarthatók és lábazati fiók is elhelyezhető.

Lemez

Általában minden vékony faréteget így nevezünk, többnyire azonban inkább csak többrétegű előgyártott enyvezett vagy rétegelt lemezt értünk ezen.

MDF

Az MDF (középszerű rostlemez) lapok előállítása során a farostokat a finomítóban magas gőznyomással "forralják", majd szárítják, végül homogén lappá préselik. A hagyományos forgácslapokhoz viszonyítva a lapok felülete finomabb, megmunkálásuk könnyebb, felhasználásuk sokoldalúbb. Jól használhatók fényzárók és párkánylécek előállítására, de a kívánt profil bemarásával a hagyományos keretbetétes frontszerkezeteket is szívesen helyettesítik vele a gyártók.

Mozaik

Dekoratív technika, amely apró anyagelemeket (fa, kő, üveg stb.) megfelelő megkomponált rajzú és színhatású felületté egyesít.

Munkalap

Egybefüggő, legtöbbször 4 cm vastag lap helyezkedik el az alsó elemek tetején, és biztosítja a munkafelületet. Az a leginkább igénybevett része a konyhának, éppen ezért masszívnak, könnyen tisztíthatónak kell lennie. Ezeknek a követelményeknek számos anyag eleget tesz, mint pl.: dekor munkalapok, gránit, márvány, műgyanta alapú munkalapok, rozsdamentes acél és tömörfa.

• Dekor munkalapok

  Forgácslap hordozóanyagra kerülő rétegelt műanyag bevonattal készülnak. A legszélesebb szín- és mintaválasztékot nyújtják. A felületük lehet sima (magasfényű) és kissé érdes (matt).

  A magasfényű felületek igen reprezentatívak, de nagyon kényesek is egyben, nagyon könnyen karcolódnak. A matt munkalapokon kevésbé látszik meg a karcolódások nyoma. Normál mélységük 60 cm, de léteznek 90 és 120 cm-es mélységben is.

• Gránit munkalap

  Nagyvonalú megjelenést kölcsönöz a konyhának. Az egyéb természetes kövekből készült munkalapokkal - mint pl. a márvány - ellentétben a gránit hőálló és keményebb mint az acél. A gránit munkalapok sokféle színben és mintázattal léteznek. Ezek a munkalapok különösen karcolásállóak és ellenállóak. Az olajat, zsírt és a savtartalmú folyadékokat (mint pl. a narancslé) adott esetben haladéktalanul el kell távolítani a felületéről.

• Műgyanta alapú munkalapok

  Ásványi anyaggal sűrűn töltött akril munkalapok. Felülete ellenáll számos fizikai és kémiai hatásnak. Nem rétegződik szét, nem rothad. Könnyen tisztítható és karbantartható. Kellemes tapintású anyag, mely anyagában - azaz nem csak a felület - színezett és mintázott. Sérülés esetén a károsodott rész könnyen javítható csiszolással vagy pótlással.

• Munkalap természetes kőből

  A természetes kövek - mint a márvány és a gránit - egyre növekvő jelentőségűek a konyhában. Jól ellenállnak a karcolásnak, a nedvességnek és jó hőállóak. A gránit a legkeményebb, ezért a kövek közül munkalapnak a leginkább ajánlott. Ezenkívül - a márvánnyal ellentétben - ellenáll a háztartásban használatos savaknak (pl. ecet, alkohol).

• Rozsdamentes acél

  Higiéniai szempontból a leginkább ajánlható munkapultnak. Ellenáll a savaknak, nagyon könnyen tisztítható, viszont nagyon kényes felület. Az acél alkalmazásával óvatosan kell bánni, mert felhalmozásával a konyha hangulata rideggé, kopárrá válik.

A munkalapok toldása többféleképpen történhet:

• Sarokillesztő profillal:

  Ez egy egyszerű megoldás. A munkalap darabjai közé egy úgynevezett aluprofilt helyeznek, és ennek segítségével illesztik össze azokat. Ez a megoldás nem a legjobb, hiszen nem igazán esztétikus, másrészt a profil szélei - mint minden perem, vagy kiemelkedés lehetőséget nyújt a szennyeződések lerekódásához, és tisztítani is nehéz.

• Összehúzó vasalat:

  Igen esztétikus megoldás, viszont szakértelmet kíván. A munkalap toldása alulról történik. Ha a minta megengedi előfordulhat az is, hogy a felületen teljesen észrevétlen marad a toldás helye.

Ezeken a munkalapoknak az élkialakítása is különböző lehet:

• Posztforming él:

  Normális esetben az elülső él lekerekített. Ha a munkalap oldalai, esetleg a hátulsó éle is szabadon áll, a lekerekítés ún. posztformingolt él beültetésével lehetséges.

Az élek kiemelésére és folytonosságuk biztosítására több megoldás is született:

• Akril szegély:

  Többféle variációban jelenik meg. Legegyszerűbb formája az akril szegőanyag és az éldekor kombinációja, de léteznek teljes akril szegélyek is, igen változatos színekben, sőt a munkalappal eltérő színű szegély is választható. Formailag is igen széles a választék, az egyszerű lekerekítettől a félgömbölyűig minden megtalálható.

• Fa szegélyek:

  Igen szép és nemes tud leni egy fa szegővel ellátott munkalap. Igazából akkor mutat, ha a konyhabútor is fából van vagy fa mintázatú. Színben tetszés szerint pácolhatók.

Műanyag

Forgácslapra vagy MDF lap alapra kerül fel egy műanyag fólia, melamingyanta. Előnye, hogy tökéletesen ellenáll a háztartásban használatos savaknak és lúgoknak. Színválasztéka óriási. Mintásak is lehetnek, fényesek vagy mattak, simák vagy érdes felületűek.

Nádazás (bútornádazás)

Ülőbútorok ülésének és támlafelületének hasított spanyolnád szalagokkal többféle mintájú kereszteződésben való befonása.

Nisé

A felső elemek és a munkapult közötti nyílást nevezzük így. Ez a hely is hasznossá tehető a főzéshez szükséges kellékek és kisgépek tárolásával, illetve különböző nisében elhelyezhető elemekkel.

Pácok

Festékanyagok, amelyek megfelelő oldatokban elkészítve a fa felületének színezésére szolgálnak, anélkül, hogy annak erezetét eltakarnák.

Pánt

Általában a bútorajtók nyíló vasalása; a középkorban díszes kovácsoltvas munka volt, később leegyszerűsödött; új formái: csuklós-, feltét- és csapos pánt.

Paraván

Ellenző, spanyolfal.

Párkányléc

Dekoratív, körbefutó blende, mely a konyha tetejét zárja le.

Politúrozás

Furnérozott, gondosan csiszolt bútorfelületek fokozatos fényezése szeszes sellak oldattal.

Posztforming

Lekerekített él. (pl. munkalapoké vagy konyhafrontoké)

Rétegelt fa

3 vékony fenyőfarétegből készül, ezeket kereszteződő irányban enyvezik egymásra, ezáltal a lap mozgása le van kötve. Ma már ez a nehézkes módszer nem gazdaságos, helyette a kész bútorlap használatos.

Rozsdamentes acél

Az egyik leghigiénikusabb anyag. Kényes, mert a legapróbb ujjlenyomatok is meglátszanak rajta, de a legkönnyebben tisztántartható felület. Hűvössége miatt ritkán használják az egész konyhára. Gyakrabban előfordul, hogy csak néhány betét, gép kap ilyen borítást.

Színfurnír

A bútor végleges felületét képező, nemes fából való legkülső furnérréteg.

Tömörfa bútor

Kemény, lombos fanemekből, furnírozás nélkül, vésett és keret-betétes szerkezettel készített erőteljesebb, kissé nyers hatású bútorfajta.

Vakfa

Furnérozott bútorok szerkezeti vázát alkotó belső faanyag, amelyre előbb a vakfunért, majd erre a színfurnért ragasztják.

Vasalás (bútorvasalás)

Mindenféle fém bútorveret: zár, pánt, retesz, fogantyú, gomb gyűjtőneve.

Vázas bútor

Olyan bútorszerkezet, amely összevésett rúdanyagból készül, a vázat sík vagy esetleg keret-betétes lapokkal töltik ki.

Vésett szerkezetű bútor

Székek egyik készítésmódja: a lábakat és kávákat vésett szerkezettel építik össze.